english

Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára megnyitó beszéde

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A földkéreg mintegy 75 százalékát szilikátásványok alkotják, sőt a Spitzer űrteleszkóp a világegyetem legtávolabbi részeiben is talált szilikátszemcséket. Miből vagyunk tehát? A föld porából, vagy esetleg a csillagok porából? Vagy valami másból? Egy biztos: a kerámiából, a betonból, az üvegből és a porcelánból készült műalkotások közös nevezője a szilikát, nos és még valami, amit így hívhatunk: isteni sugallat.

Amikor ezeket az anyagokat megformáljuk és kijelöljük helyüket a térben, újrateremtjük a minket körülvevő világot. Maga a kecskeméti Cifrapalota is megteremtett egy univerzumot, mely a népi kultúra és a szecesszió látványos szövetségére épül. Ugyanilyen látványos gesztus, hogy a törékeny üveg és porcelán mellé a III. Nemzetközi Szilikátművészeti Triennálé szervezői beemelték a betont is. Ma, amikor az aukciókon a jazz muzsikusokat formázó art deco kerámiák soha nem látott áron kelnek el, amikor a weimari Bauhaus fémtárgyakra szinte vallásos ereklyeként tekintenek a művészettörténészek, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a kerámia, a porcelán és az üvegművészet kortárs alkotásait is előbb-utóbb kultusz övezi majd. Nos, az immáron harmadik alkalommal megrendezett Nemzetközi Szilikátművészeti Triennálé a lehető legjobb alkalom arra, hogy az érdeklődés középpontjába állítsuk a kerámiából, betonból, üvegből és porcelánból készült műalkotásokat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kerámia és az üveg megformálásához tűzre van szükség, az alkotási folyamat bizonyos szempontból olyan, mint amikor az alkimisták aranyat vagy éppen az örök élet italát akarták előállítani. Mintha a léleknek vegyjele és a fantáziának periódusos rendszere lenne.

Mintha leírható volna a művészi teremtés folyamata, amikor is az ősi tűzben elválik egymástól a föld és az ég, és összenő test és a lélek.

A híres író, Frank Herbert mondta, hogy az univerzum befejezetlen alkotás. Ha ez így van, akkor a magunk módján fejezhetjük be, és ehhez legjobb, ha olyan anyagokat használunk, melyből maga a világegyetem is felépült. Ásványokból, teremtő képzeletből.

Az itt kiállított versenyművek átformálják az őket körülvevő teret és a térben szemlélődő embert is. Van, hogy az ember tükröződik ezeken a felületeken, van, hogy az alkotások az érzékelés új dimenzióit nyitják meg.

A III. Nemzetközi Szilikátművészeti Triennáléra a világ minden részéről érkeztek kerámiával, porcelánnal, üveggel és betonnal dolgozó művészek – ebből is látszik, az anyag független nyelvtől és kultúrától, az anyagok ismerete ősi tudást jelenít meg, melynek csírái minden emberben közösek. Ugyanakkor a regionalitás önérték, fontos, hogy meg tudjuk mutatni, hogy bizonyos alkotások – melyek képesek megfogalmazni egy-egy közösség karakterét is - adott térhez és időhöz kötöttek.

Az triennálé célja, hogy a képző- és iparművészeket olyan művek alkotására késztesse, melyek az új anyagok felkutatására és innovatív technológiai módszerek alkalmazására bátorítanak. A világ 34 országából érkezett 190 művész alkotásai között vannak provokatív művek, vannak, melyek a hagyománnyal keresnek kapcsolatot és vannak, melyek inkább a kortárs design irányába mutatnak. Elmondhatjuk tehát, hogy az idei triennálé sokszínű, mint egy gótikus templomablak, vagy éppen egy modern nagyváros neontengere.

A hagyomány és az újszerű szenvedélyes kapcsolatát bemutató tárlatnak keresve sem találtunk volna jobb helyet, mint az archaikus kultúrát a nagyvárosi élet lendületével ötvöző szecesszió szentélyt, a Cifrapalotát.

A III. Nemzetközi Szilikátművészeti Triennálét ezennel megnyitom!


Opening speech by Mr János Halász,
Minister of State for National Resources

Ladies and Gentlemen!

Approximately 75 percent of the earth’s crust consists of silicate minerals, and what is more the Spitzer space telescope discovered silicate grains even at the most distant parts of the universe. Well? What are we made of? Are we made of the earth’s dust, maybe of the stars’ dust? Or of something else? One thing remains certain that in case of works of art made of clay, concrete, glass and porcelain the common factor is the silicate and something more what could be called the divine inspiration. While forming these materials and placing them in the space, we re-create the world surrounding us.

The Ornamented Palace itself also created a universe built on the spectacular alliance of folk art and Art Nouveau. And it is the same spectacular gesture that next to the fragile glass and porcelain concrete is also included by organizers of the 3rd International Triennial of Silicate Arts. Nowadays when art deco ceramic pieces portraying jazz musicians are sold at unprecedented prices on the auctions and art historians regard the Bauhaus metal works from Weimar nearly as religious relics, it can be supposed with good reason that the contemporary works of ceramic, porcelain and glass art sooner or later will also become cult objects. Well, the International Triennial of Silicate Arts already organized for the third time is the best possible opportunity to place works of arts made of clay, concrete, glass and porcelain in the centre of interest.

Ladies and Gentlemen! Fire is needed for shaping ceramics and glass, from a certain point of view the creative process resembles the alchemists efforts to produce gold or the drink of immortal life. As if soul had a chemical symbol and fantasy had a periodic table of elements. As if the process of artistic creation could be described, when the earth and the sky split up and the body and the soul unite in the ancient fire. The famous writer Frank Herbert said that the universe is an incomplete work. If this is the case, we can complete it in our own way and the best thing to do is to use those materials of what the universe itself was built up, minerals and creative imagination. The works exhibited in this place transmute their surrounding space and also the observers in that space.

Sometimes we are reflected on these surfaces, or the works open up new dimensions for perception. Works by artists working with ceramics, porcelain, glass and concrete were submitted for the 3rd International Triennial of Silicate Arts from all parts of the world.

It is apparent that the material is independent from the languages and cultures, the knowledge of materials represents an ancient knowledge having common germs in all mankind. At the same time we have our own values connecting to our regions and it is important to present that works which are also able to express the character of a community are connected to a given space and time. The aims of the Triennial are to stimulate both fine and applied artists to give scope to the artistic application of new materials and innovative technologies.

Altogether 190 applications representing 34 different nations were submitted, some of them are provoking, some of them are seeking for a connection with the traditions and others represent contemporary design tendencies. Consequently it can be said of this year triennial that it is so colourful like a Gothic church window, or just like the advertising lights in a modern city. However hard we look, we couldn’t find a better place for this exhibition presenting the passionate connection of traditions and recent tendencies than this Art Nouveau sanctuary where the archaic culture is combined with the liveliness of a city.

Hereby I open the exhibition of the 3rd International Triennial of Silicate Arts.